Részletesebben a cikk egy eszmefuttatást ismertet az aktuális európai e-learning vitáról, valamint az EU-ban az egész életen át tartó tanulásról, ill. az oktatásban és a nevelésben felhasznált IKT-ra vonatkozó innovációkról kapcsolatban. Kezdésként, az e-learning aktuális terminológiai és fogalmi válságát elemezve, a cikk azt magyarázza, hogy paradoxon módon az IKT a tanulási folyamatot segítő eszközeként történő felhasználása sokkal inkább elterjedt és jobban alkalmazott mint annak előtt. Ráadásul, amíg 2000-ben az e-learninget, úgy kezeltük, mint egy szuper-tendenciát, amely magába foglalta az oktatást és a vállalatokat, az azóta szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem egészen fele meg a valóságnak. A célok, a pedagógiai modellek – vagy inkább a pedagógia hagyományok – az e-learning gazdasági felépítése és feltételei sok mindenben különbözőek nemcsak attól függően, hogy milyen oktatási szervezetről van szó (általános iskola, felsőoktatás, szakmai oktatás, stb.) hanem attól is, hogy milyen világnézettel rendelkeznek azok, akik az e-learning programokat megalkották és terjesztik.

HELIOS projekt vezette be az „e-learning területek” fogalmát az e-learningre vonatkozó elképzelések mélyebb megértése végett, a klasszikus szektori megkülönböztetésen túl. Ez egy plusz megkülönböztető réteget jelent az „IKT a tanulásban" jelenség elemzéséhez, amelynek segítségével könnyebben értelmezhetjük az e-learning jelen és jövő dinamikáját.

A továbbiakban a cikk az e-learning és az oktatási innovációk kapcsolatát kutatja: a HELIOS projekt eredményei azt mutatják, hogy a terminológia tendencián és a sajtókampányon túl, az e-learning ideális helyszíne nem az a hely, ahol a hagyományos tudásanyag vár terjesztésre, hanem inkább az, ahol új tudás áll fejlesztés alatt, ahol közös részvétel által kell elérni egy innovatív célkitűzést.

A cikk folytatásában a HELIOS által az e-learningről alkotott 2010-es elképzelést ismerteti, és pontosabban pedig a változások ritmusára vonatkozó előrejelzéseket közöl az e-learning különböző területeire bontva. Általában az informális tanulási környezetben a leggyorsabb a fejlődési ritmus, viszonylag gyorsnak tekinthető a vállalatoknál és elég lassú az intézményes oktatás és nevelés területén.

Általános konklúzióként elmondhatjuk, hogy a HELIOS megfigyelő azt mutatja, hogy az e-learning új pozíciója - miszerint katalizátorként hat az innovációra és az informális tanulás motorját képezi – azt igényli, hogy teljesen új politikai felállásban közelítsük meg ezt a kérdést, amely szerint az oktatási felelősök nem az egyedüli és nem is a legfőbb szereplők. A tanulást ott és akkor kell segíteni, ahol végbemegy: A helyi és regionális fejlesztés felelősei pont megfelelő pozícióban vannak, ahhoz hogy az ide való jelentős politikai lépéseket megtegyék.